Bárdy György Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, 50 éven át a Vígszínház tagja, több mint 60 szerepet játszott a teátrumban. Legnagyobb sikere Jumurdzsák volt az Egri csillagokban. Tizenhárom éves korában saját színjátszó csoportjával lépett fel. Várkonyi Zoltán véletlenül látta meg a 16 éves fiút egy fellépés során, megígérte neki, hogy majd szerződtetni fogja.
1945-ben, miután felépült Don-kanyarban szerzett sérüléseiből, kopogtatott a Művész Színházban Várkonyi ajtaján, aki szabályosan szerződtette. Grumio szerepét játszotta a Makrancos hölgyben. Petrucchiót Jávor Pál alakította.
A Művész Színház után a Vígszínház, majd a Vidám Színpad és a Madách Színház, 1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette. A szocialista erkölcs elleni vétség vádjával örökre eltiltották a színháztól 1959-ben. Három évig erdészként élt, majd Kecskeméten léphetett újra színpadra.
Emlékezetes szerepe volt Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom), Oscar (Neil Simon: Furcsa pár). Utoljára az Egy csók és más semmi előadásán lépett fel 2008-ban. Filmen olyan nagyszabású alkotásokban játszhatott, mint a Valahol Európában, A csodacsatár, A tettes ismeretlen, Ripacsok, Retúr. Az egyik legnagyobb sikere Jumurdzsák volt az Egri csillagokban
2013. május 27-én hunyt el.
“Ez nekem játék. Kellemes, nagy örömöt jelentő játék, amelyet már hatvan éve művelek. Lehet, hogy természetemben is rejlik ennek a lehetősége, de engem Tímár József tanított meg arra, hogy ez játék. Tőle tanultam a lezserséget. Talán neki köszönhetem, hogy sohasem verejtékeztem, nem fújtam ki az orromat a színpadon, nincs is zsebkendőm, sose volt… (…) Sok kollegámmal ellentétben, én nem szeretek arról beszélni, hogy milyen szerepeket játszottam, és hogyan, meg, hogy micsoda művész vagyok. Én csinálni szeretem. Alakításaimat ítéljék meg mások. Azon kívül én nem vagyok tudományos, teoretikus színész, az elmúlt hatvan év alatt mindig érzésből, ösztönből játszottam. Az ösztönösségben benne foglaltatik az is, hogy én nem tudok beszámolni a felkészülés alatti gyötrelmekről, kínokról, félelmekről. Mert nincs.”