Május 14-én mutatják be a Nemzeti Színházban Euripidész Bakkhánsnők című tragédiáját. Az időszámításunk előtti ötödik században élt Euripidésznek a Bakkhánsnők az egyik utolsó műve, csak halála után mutatták be, de elnyerte az első díjat az athéni drámaversenyen. A klasszikus görög kor egyik legismertebb alkotása, a Dionüszosz-kultusz egyetlen dráma emléke. Goethe úgy tartotta, hogy ez Euripidész legjobb műve.
Dionüszosz és Pentheusz konfliktusa – az ösztön és a logika konfliktusa. Amikor egyik sem képes mértéket tartani, az kegyetlen következményekkel jár az emberre nézve
Theodoros Terzopoulos görög rendező állítja színpadra a művet a Nemzeti Színházban. Különleges, az általa kidolgozott színész módszerrel készülnek fel a magyar művészek az előadásra.
Ez a tragédia nagyon fontos számára, hiszen a világhírű rendező négy évtizedes munkásságát a Bakkhánsnők színpadra állításával kezdte, amikor megalapította Attis nevű, újító, kísérletező társulatát. Azóta is az antik görög színház mai megszólaltatásának lehetőségeit kutatja.
Dionüszosz visszatérése című könyvében a színházról, a színészképzés munkamódszeréről ír. A Színházi Olimpia, amelynek a tervek szerint 2023-ban Magyarország ad majd otthon az ő kezdeményezésére indult, olyan kiváló színházi alkotók részvételével, mint Robert Wilson, Heiner Müller, Jurij Ljubimov, Tadashi Suzuki.
A görög mitológiában Dionüszosz több mint a bor, több mint a színház istene, maga a folyamatos átalakulás, erre épül Terzopoulos módszere. Az anyaggal történő legelemibb összekapcsolódást tanítja meg, így megismerhetőek a legmélyebb ösztönök, elfojtott energiák, amelyeket felszínre hoz és megtanít irányítani.
A rendező szerint a tragédiát csak így lehet megjeleníteni.
A több évtizeddel korábban kidolgozott módszer szerint az energiát a helyes rekeszi légzés képes aktiválni, az energia nem csak fizikai, hanem értelmi és érzelmi erőforrás is. A pszichoszomatikus energiamezőbe érve megszűnik az ellenállás, de nem csak a fizikai testben, lelki értelemben is. A pszichoszomatikus energiamezőt sokszor félreértik, ez egy nagyon konkrét dolog. Azt jelenti, hogy az ember egész léte, teste, a lelke, minden összekapcsolódik.
Dionüszoszra a színházban a sokszoros átalakulás isteneként tekintenek az alkotók.
A darabban egyszer férfi, egyszer nő, egyszer isten, egyszer állat, egyszer ember. Ez a folyamatos átalakulás a legmélyebb ösztönök felszabadításával, mozgósításával lehetséges, amelyek minden emberben ott vannak, mélyen elfojtva.
